Szabad orvosválasztás ellenére mégis nehéz a választás?

Meg tudom érteni a pácienseim zavarát, amikor első alkalommal találkozom velük a szakrendelésen. Talán ajánlott ismerősük, talán olvasták a nevem valamelyik cikkben vagy talán egyszerűen egy szabad időpont miatt kerültek a rendelésemre, az biztos nem könnyű orvost választani.

Valóban úgy használjuk fel ezt a szabad orvosválasztás lehetőségét, hogy ennek eredményeképp jól (jobban) jár a beteg?

Valószínűleg ilyen kérdéseket tennék fel magamnak, ha orvost kellene választanom: Legyen-e specialista az orvos egy adott szakterületen? Legyen-e kórházi praxisa vagy csak ambuláns betegek ellátásával foglalkozzon? Számít-e a titulusa, van-e tudományos munkássága és fontos-e ez nekem, mint beteg?

Alapvető igény lenne a részemről és a beteg részéről is, hogy az orvos kellő türelemmel rendelkezzen és a beteget -számára érthető módon- informálja betegségével kapcsolatban. Fontos része a gyógyításnak a megfelelő tanácsok, útmutatások nyújtása, prevenciós tevékenységek vagy arra való ösztönzés. Mivel nincs két egyforma beteg, egyénre szabott kommunikációval lehet a legjobban célt érni. Az orvos-beteg kommunikációt naponta többször lebonyolítja az orvos, addig ugyanezt a páciens egyediként éli meg. Az orvos emberi hozzáállásáról ebből a konzultációs időből már egy nagyjából hiteles képet lehet kapni.

Végére hagytam, de szerintem a legfontosabb kérdés, hogy meg tudunk-e bízni a választott orvosunkban? Ha folyton csak kételkedünk az orvosunkban, nem biztos hogy jó helyen vagyunk...

Kívánom, hogy találjuk meg, akiben megbízunk és az egészségügy útvesztőiben elkalauzul minket.