Érzelmi kihívások az orvosi munkában

Rendhagyó blogbejegyzésem.
Orvosi pálya érzelmi kihívások sorozata is egyben. Nap, mint nap különböző emberekkel foglalkozom, akik saját egyéni sorsukat hozzák magukkal.A munkám során gyakran találkozom szenvedéssel, legyen szó közvetlen kórházi osztályos munkáról vagy a szakrendelőben történő konzultációról. Sokszor éppen az elhanyagolt cukorbetegséggel küzdő betegek nehezített élethelyzetekkel küzdenek, mint például családi tragédiák, anyagi nehézségek, munkahely elvesztése, melyek befolyásolhatják egészségügyi állapotukat.

De vajon hozzátartozik-e a szakmai profizmushoz, hogy érzelmileg megkövüljünk? Akkor számít a szakmájában profinak az orvos/szakdolgozó, ha megedződik maximálisan?

Szakmaisággal és empátiával dolgozni- ezt vallom és mindig ezt tartom szem előtt.

Ugyanakkor szükséges szétválasztani a munkát és a ránk -egészségügyi dolgozókra- hárított érzéseket. Önvédelemből. Azért, hogy ne váljon saját érzéseinkké. Azonban emberként dolgozom emberekkel és időnként elkerülhetetlen, hogy én is megérintődöm. Főképp ha érzelmileg meggyengült/ stresszel teli helyzetben (­­ *mint az utóbbi 4 hónapban esetemben) találnak a felém zúdított érzések. Vajon belegondol-e bármelyik páciens(em), hogy nap mint nap mivel kell megküzdeni egy orvosnak? Mert a fehér köpeny alatt is egy ember van.